Mire mutat rá a statisztika?

Válás. A rettegett “v” betűs szó, melyről annyit hallunk a hírekben, ismerősöktől és melyet annyira szeretnénk elkerülni. Mind boldogságra vágyunk és mind annak reményében kötünk házasságot, hogy a mellett a társ mellett állunk az oltár elé, aki elkísér majd egy egész életen át. De akkor mégis, miért ennyi a válás?

Régen nem volt ennyi…

Annak ellenére, hogy ma már gyakorlatilag mindenki ismer valakit, aki legalább egy váláson keresztül ment, még mindig mintha szégyen övezné ezt a témát és életeseményt. Saját megélésem is ezt támasztja alá. Mikor megérett bennem a döntés, hogy kilépjek előző házasságomból, úgy éreztem elbuktam. Úgy éreztem életem eme területén egyszerűen leszerepeltem.

Régen nem volt ennyi válás – hallhatjuk sokszor főleg idősebb generációt tagjaitól. Igaz. Valóban nem volt. De vajon tényleg az ördögtől való-e a házasság kötelékének felbontása, illetve a hosszú házasság automatikusan azt jelenti-e, hogy nyertünk ebben az élet nevű játékban?

Mindkét opcióra láttam példát saját családomon belül. Nagyszüleim egész életüket házasságban élték le. De nem telt el nap anélkül, hogy ne marták volna egymást. A gyerekként inkább komikusnak tűnő szóváltásaik ma már felnőtt fejjel ijesztőek és elgondolkodtatók. Valóban érdemes együtt élni valakivel egy olyan kapcsolatban, melyben csupán halovány emlék a boldogság?

A másik oldalról, pedig olyan szülők gyermeke vagyok, akik tizenhárom éves koromban szétváltak. Holott mindketten olyan családból jöttek, ahol a szülők együtt élték le életüket. Egyik legmarkánsabb élményem miután megtudtam, hogy szüleim szét fognak költözni, a megkönnyebbülés volt. És nem azért, mert nem szerettem őket, hanem mert a tapintható feszültség alól való felszabadulás friss levegőként hatott rám. Persze, szerettem volna ha együtt maradnak, de nem bármi áron.

Akkor mégis miért válunk ennyien?

Személyes és szakmai tapasztalataim is azt mutatják, hogy nem tudjuk hogyan kell tudatosan párt választani. Azért ennyi a válás, mert gyakran vakon megyünk bele egy házasságba.

Az egy dolog, hogy a másik embert nem ismerjük teljesen, de nem ismerjük önmagunkat sem. És ez olyan döntések meghozatalához vezet, melyeket gyakran megkérdőjelezünk utólag és talán meg is bánunk.

Tudatos párválasztás

Mit jelent ez a kifejezés? Tudatos párválasztás alatt azt értem, hogy annak fényében hozok döntést, hogy megismertem magamat, kiismertem és amennyiben szükséges átírtam tudattalan párkapcsolati dinamikáimat, párválasztási motivációimat, mindemellett pedig megismert a másik embert is. Megismertem eléggé ahhoz, hogy tudjam lehetnek-e köztünk őszinte, tabu mentes beszélgetések, egy jövőt tervezünk-e, egyforma értékrend mentén élünk-e, szeretet és tisztelet alapú-e a kapcsolatunk, egyformán gondolkodunk-e pénzügyekről, egyforma igényekkel rendelkezünk-e a szexualitás terén. Szövetség van köztünk, mély elköteleződés, vagy ezeknek hiánya?

Ez nem azt jelenti, hogy tudatos párválasztáson alapuló házasságnak nem lehet válás a vége. Ám válás és válás között is van különbség. Hiszen nem mindegy, hogy úgy szállunk-e ki a kapcsolatból, hogy mindketten úgy érezzük megadtuk a másiknak amit meg lehetett ám most ketté válik eddig közös ösvényünk, vagy úgy, hogy rá sem bírunk nézni a másikra, és önutálattal küzdünk amiért egyáltalán valaha belementünk ebbe a kapcsolatba.

Hiszem, hogy magunkat, gyermekeinket és világunkat tudatos párkapcsolati döntésekkel tudjuk meggyógyítani. Ha úgy érzed számodra is eljött az idő, hogy megismerd és átírd tudattalan párkapcsolati mintáidat, fordulj hozzám bizalommal.

info@ferenczyandrea.hu