Útkeresés

Egyre többen nyitunk az önismeret felé. Rengeteg különböző technika, módszer és eszköz vált ismertté a belső út keresői számára. De hol kezdődik a valós “önismerés”, és honnan tudható, hogy igazi változásokat fog előidézni az életedben az amit csinálsz? Személyes élmény megosztás következik arról, hogyan éltem meg az intellektuális és a valós önismeret közötti különbséget.

Intellektuális vagy mély és hiteles?

Kezdjük fiatalabb éveim felszínes, ámde annál lelkesebb út keresésével. Ezt a fogalmat – intellektuális önismeret – egyik tanáromtól, Gánti Bencétől, az Integrál Akadémia alapítójától hallottam először az egyik előadásán. Nagyon találónak éreztem. Mit jelent ez pontosan?

A húszas éveim közepe tájékán nyílt ki az érdeklődésem a pszichológiai és spirituális témájú könyvek iránt. Olvastam Jung-ot, Osho-t, jógik könyveit, Szepes Máriát és még sorolhatnám. Faltam ezeket az olvasmányokat és őszintén bevallom, egyre inkább úgy éreztem, hogy különleges vagyok a tudásomtól. Okosabbnak éreztem magam a környezetemnél, mindenki problémájára pontosan tudtam a megoldást, és kellemes életemet is annak a számlájára írtam, hogy én tudtam valamit, amit a többi, napi gondjaival küzdő földön futó nem.

Miért nincs változás?

Csak egy gond volt. Annak ellenére, hogy nagyon “átjött” nekem ezeknek a könyveknek a tartalma, életem legproblémásabb területe – a párkapcsolati szekció – még mindig ugyanazokat a kínkeserves köröket futotta. Évekkel később, lehetőségem és hajlandóságom is elérkezett a valós önismeretre. Rá kellett eszmélnem, hogy gyermeteg önámítás volt azt hinnem, hogy különleges tudásra tettem szert korábban.

Az egyéni és csoportos terápiák alkalmával megértettem, a valós önismeret azt jelenti, hogy hajlandó vagy szembenézni olyan belső tartalmakkal, amiknek létezése elől legszívesebben elfutnál; hogy van bátorságod sebezhetővé válni annyira, hogy elfogadd olyan részeid, amiket utálsz, szégyellsz, vagy megvetsz.

A valós önismeret kezdetben összetört, meggyötört, megrágott-kiköpött, és az egyetlen dolog amit biztosan tudtam, hogy nem tudok semmit. Nem éreztem sem fennköltnek, sem szexinek. De működött! A kísérőim segítségével és elkötelezettségemnek köszönhetően megértettem, feldolgoztam és újraformáltam korábbi párkapcsolati mintáimat és hiedelmeimet.

A mély és hiteles, változásokat előidézni tudó önismeretnek nem az a célja gyorsan megjavítani dolgokat, hogy jobban érezhesd magad. A folyamat hosszú és kitartó munkával eredményezheti azt, hogy felnőtt emberré válsz, meggyógyítasz lelki sebeket, teljesebb, érettebb életet teremtesz. S bár ebben olykor semmi romantikus, vagy felemelő nincs, mert rohadtul tud fájni és elképesztően ijesztő néha, elmondhatatlanul megéri ezt az utat járni.

Summázva tehát: ha egyre okosabbnak érzed magad, ha pontosan látod kivel mi a probléma, ha azok az életterületek amik kihívást okoznak számodra nem változnak semmit, elképzelhető, hogy akárcsak én voltam anno, te is intellektuális önismeretben vagy éppen. Ez egy fontos állomás! Sokunk számára elkerülhetetlen lépcsőfok saját fejlődésünk létráján. Amennyiben megérett benned, hogy igazán közel kerülj magadhoz és készen állsz saját belsőd mélyebb felfedezésére, keress bizalommal!

Bármerre is indulsz ezen az úton, kívánom neked, hogy eredményes, mély és szép belső utazásokban legyen részed mely olyan élet megteremtéséhez vezet, amire igazán vágytál.