Oroszlánkörmök Visszatekintve úgy látom, hogy személyiségfejlődésem egyik legnagyobb mérföldköve az volt, amikor huszonegy évesen elköltöztem Magyarországról. Már tizennégy éves korom óta ízzott bennem a kalandvágy. A gimnáziumi barátnőimmel azt terveztük, hogy érettségi után kiköltözünk Amerikába. Ez volt a nagybetűs álom. Teltek múltak az évek, és a többiek mind kigyógyultak ebből…
Én most segítek magának szerezni egy hamis retúr jegyet. Amiért azonnal kirúgnak ha kiderül, úgyhogy nem mondhatja el senkinek. Ha bármikor útközben lebukik és megkérdezik van-e pénze egy új jegyre, azt mondja, hogy van. Ha kiderül, hogy a jegye hamis, vége a mesének, de ha szerencséje van, és nem bukik le, akkor ez elegendő lesz ahhoz, hogy eljusson Szingapúrba.
Fárasztó és ártalmas közhely, hogy életed legszebb időszaka következik a kisbabád születése után. A valóság ennél sokkal összetettebb és kijózanítóbb, mégis hazudunk róla egymásnak.
Különös hely ez a városállam a maláj félsziget legalsó csücskében. Negyvenhat éve volt független Malajziától amikor én odaköltöztem. Kínaiak, malájok, indiaiak, japánok, amerikaiak, ausztrálok, angolok...én, és még sokan mások.
A jógaoktató képzésem életem egyik legszebb élménye volt. Sok hasonszőrű emberrel együtt, egy paradicsomi környezetben; nem aggódva azon mit főzzek, mert a legszuperebb ételeket teszik elém; más dolgom sem volt mint tanulni és jógázni.
„Mit keresek én itt?! Megyek vissza az első géppel és inkább bevállalom, hogy ez a világ legnagyobb égése, de itt nem maradok.”