fbpx

Az igazi társ megtalálása – a mi történetünk

Gyakran felébredek már 5 órakor. Nem kelek fel, csak kinyitom a szemem, és szétnézek a sötét szobában. Figyelmem rögtön a mellettem szuszogó test felé irányul.
Ő az. Néha, csak nézem az arcát. Néha, megpróbálok hozzám képest hatalmas teste mögé, nagy kifliként bekuporodni. Néha csak hallgatom, ahogy levegőt vesz és érzem, ahogy a szeretet melegsége szétárad a mellkasomban.

Pedig nem volt könnyű és ígéretes a kezdet.

Amikor megismerkedtünk, épp válni készültem és volt egy két éves lányom is, akivel visszaköltöztem anyukám lakásába, hogy elölről kezdjek mindent. Életem legmélyebb pontján voltam, és a reménytelenség legsötétebb bugyraiban merültem el.

Összezavarodott, csalódott, önbizalomhiányos, kiábrándult, bizonytalan, kétkedő, keserű, reményvesztett, lesoványodott – ilyen voltam akkor, amikor megismerkedtünk egymással. Nem kerestem a szerelmet. Nem akartam újabb párkapcsolatot. Nem álltam készen egy újabb, fájdalmas csalódásra. Minden figyelmem a lányom és az integrál pszichológiai tanulmányaim felé fordítottam.


Ekkor találkoztunk, mint osztálytársak. Kedves volt, nyitott és barátságos. Magabiztos megjelenésével nem macsó gőgöt sugárzott, hanem biztonságot, megingathatatlannak tűnő nyugalmat. Stabil volt, melegséget árasztó, és könnyed. Barátok lettünk. Rengeteget beszélgettünk. Nem volt bennem semmi nyomás azzal kapcsolatban, hogy megfeleljek neki, vagy csinosabb, kívánatosabb, viccesebb legyek a szemében, mint amilyen egyébként vagyok – hisz csak barátok voltunk.


Könnyű volt vele lenni. Minden, olyan egyszerűnek tűnt mellette. Mindent elmondhattam, és el is mondtam neki magamról, az életemről, a tapasztalataimról, és Ő figyelt, hallgatott, majd mesélt magáról.
Végül egymásba szerettünk. Életem addigi legmélyebb, legsötétebb, legkevésbé kívánatos, legkevésbé várt szakaszában rám nézett, meglátott, és engem választott.


Azóta rengeteget fejlődtünk egymás mellett, és a közös nehézségekből, szövetséget, elköteleződést kovácsoltunk. Hálás vagyok érte, és a kapcsolatunkért ezeken a sötét, szuszogással betöltött reggeleken. Szívből remélem, hogy ez még nagyon sok éven keresztül így lesz.

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük