fbpx

Ezért vágj bizalommal önismeretbe egy ismeretlen segítővel

Néhány héttel ezelőtt a Facebook és Instagram oldalamon azt kérdeztem az emberektől: “Mi tart vissza attól, hogy önismeretbe kezdj?” Több válasz lehetőséget is megadtam. Például: “Nem vagyok benne biztos, hogy szükségem van rá”; “Már mindent tudok magamról” és “Nincs rá időm és/vagy pénzem”. A legtöbben azonban ezt választották:

Nem állok készen arra, hogy megnyíljak egy idegennek!

Olykor felkeresnek ismerőseim azzal, hogy: “Úgy szeretnék, hozzád járni! Kár, hogy nem lehet.”
És tényleg nem. Arról írok ebben a bejegyzésben, hogy milyen előnyei és okai vannak annak, hogy baráthoz nem járhatunk önismeretbe. Illetve arról, miért érdemes meghaladni a benned lévő félelmet és kételyeket ahhoz, hogy belevágj az önismeretbe.

Miért jobb egy ismeretlen személyhez fordulni?

Gondolj most egy ismerősödre! Bárki lehet, akivel jelenleg is szoktál az élet valamely területén rendszeresen találkozni. Mi jut róla eszedbe? Ha elég ideig tartod ezt az ismerőst az elmédben, észreveheted, hogy nem csak a kinézete, a neve vagy a titeket összekötő tevékenység ötlik fel benned, hanem érzelmek, gondolatok és képek is. Bizonyosan kialakult véleménnyel rendelkezel róla, tutod, hogyan szokott viselkedni.

És pontosan ez az, ami a személyiségfejlesztésben és önismeretben hátrányt jelenthet. Akár terapeuta, pszichológus, Integrál Tanácsadó vagy más titulusú a lelki segítő akit felkeresel, nem rendelkezhet rólad egy már kialakult képpel, véleménnyel és általános tapasztalatokkal. Miért?

Mert az önismeret terében a két egyén hat egymásra. Ha hozzám egy ismerősöm jönne el tanácsadásra, félő, hogy a róla kialakult képem, véleményem és tapasztalataim predesztinálnák az ő folyamatban való, haladási irányát. Vagyis az elvárásaimmal, a véleményemmel még kimondatlanul is egy bizonyos irányba terelhetném őt .

Megfosztanám a személyt attól a lehetőségtől, hogy ítélkezés mentes, üres vászonra fesse fel saját belső világát. Attól, hogy a világot, az ő szemszögéből nézzem, ne pedig a saját, róla kialakult véleményemből. Ugyanis az önismereti térnek van egy hatalmas ajándéka, melyet egy baráti tanácsadás nem adhat meg.

Elfogadó, ítéletmentes, megtartó tér

Amikor felkeresel valakit azért, hogy önismeretbe kezdj, vagy megoszd vele a problémáidat, akkor nem tanácsok áradatával fogsz találkozni, hanem azzal, hogy olyan nyitott kérdések segítségével kísér a szakember, melyeken keresztül te fel tudod tárni önmagad.

Egy baráti tanács soha nem semleges helyről szól! Véleményez. Mégpedig úgy, hogy az a tanácsot adó barát világnézetét és hitrendszerét tükrözi. S ez nem feltétlenül vezet abba az irányba ami neked a legjobb.

A fejünkben ijesztőbb, mint a valóságban

Akármilyen rémisztőnek vagy kellemetlennek érződik fantáziádban egy idegen lelki segítő szakember felkeresése, tudd, hogy amikor megtalálod azt akivel működik köztetek a közös munkához szükséges ‘kémia’, akkor olyan tapasztalatban lehet részed, melyben máshol nem vagy csak kis eséllyel.
Teljes nyitottsággal önmagad lehetsz. Mindent kimondhatsz. Amit akarsz magadban tarthatsz. Lehetsz mérges, fájhatsz és sírhatsz. Érezhetsz határtalan örömöt és legfőképp: lehet, ami lenni akar. Benned, a szavaidban, az érzelmeidben. Nincs elvárás, melynek meg kéne felelned. Te vagy. Te lehetsz. Elfogadásban. Szabadon megélve önmagad.

Pontosan azért lesz hatékony számodra a közös munka a segítővel, mert nem ismeritek egymást. És azért, mert képzett abban, hogy osztatlan figyelemmel, elfogadással hallgasson téged. Nem a saját igaza fontos számára, hanem az, hogy téged, a te utadon kísérve haladhasson veled addig, ameddig menni tudsz és akarsz.

Kívánom neked, hogy megtaláld azt a segítőt, akivel a legjobban tudtok együtt haladni közös utadon. Amennyiben szeretnéd az én kísérésemben megkezdeni ezt az utat, kattints ide: Konzultáció

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük